Kutatás az Informatikai és Hírközlési Minisztérium(IHM) számára

Évszám: 
2004

 
A jogvédelemmel és környezetvédelemmel foglalkozó civil szervezetek kommunikációjának felmérése, fókuszálva az internethasználatra
 
2004-ben a Szakkollégium első megbízása az akkri Informatikai és Hírközlési Minisztériumtól. A megrendelés arra szólt, hogy mérjük fel a jogvédelemmel és környezetvédelemmel foglalkozó civil szervezetek kommunikációját, fókuszálva az internethasználatra. A megrendelésnek bevallottan pedagógia célja is volt.
A munkát mindenki ingyen végezte, az ezért kapott pénzből finanszíroztuk az első kurzusainkat, amikért fizetnünk kellett.
A végleges kutatás.
Cikk a Kistáskából:
A civil szervezetek kapcsolatai a civil szektoron belül.
2004 tavaszán az ELTE Társadalomtudományi Szakkollégium tagjai megvalósították a Szakkollégium első kutatását Fonyó Attila vezetésével. . Akkor még nem mondtuk ki, de valójában kapcsolatháló elemzést végeztünk.
A kutatás a jogvédő és környezetvédő civil szervezetek nonprofit szektoron belüli, illetve szektorok közötti (állam, gazdaság, média) kommunikációját vizsgálta. A kutatás foglalkozott a kommunikáció csatornáival és az internethasználattal is. E cikkben a civil szervezetek egymással való kapcsolatainak szerkezetét, funkcióját, intenzitását próbálom összehasonlító módon bemutatni.
A vizsgált szervezetek és a vizsgálat módszere:
A kutatás a civil nonprofit szervezeteket célozta. Mindegyikük, intézményesült és hierarchiával rendelkező, nem profitorientált szervezet, amely működésében független az államtól. Némelyikük nem rendelkezik magyarországi bejegyzéssel (pl.: a Greenpeace), hanem egy nemzetközi szervezet hazai lerakata.
Mind a jogvédő, mid a környezetvédő szervezetek közül 20-at kérdeztünk meg. A mintába a 10 legnagyobb (sajtómegjelenés, ismertség alapján) és 10 másik, véletlenszerűen kiválasztott szervezet került.
A kutatás kvalitatív volt, interjúkon alapult. Így az eddig megszokotthoz hasonló hálózati struktúrák és mutatószámok helyett a kapcsolatok tartalma áll a középpontban.
I. Miért jön létre a kapcsolat? A kommunikáció általános célja
A jogvédő szervezetek jellemzően három okból létesítenek kapcsolatot más civil szervezetekkel. Egyrészt, hogy segítsék, képviseljék a hozzájuk forduló ügyfeleket, klienseket; másrészt, hogy ismereteket áramoltassanak alapfunkciójuk hatékonyabb ellátásának érdekében; harmadrészt pedig, hogy összefogva erőteljesebb lobbi tevékenységet folytassanak.
A környezetvédő szervezetek esetében a kapcsolatteremtés a hatékonyabb reprezentációt – ha több szervezet áll egy ügy mögött az nagyobb legitimácót és erőt jelent - szolgálja egy vélt, vagy valós környezeti problémával kapcsolatban, melyhez elengedhetetlen a probléma feltárására, megismerésére, megismertetésére, valamint az enyhítésére, megszüntetésére alkalmas eszközök, módszerek terjesztése. Mivel az ehhez szükséges tudások, készségek, erőforrások nem minden esetben adottak egy szervezeten belül, így kézenfekvő a környezetvédők közötti együttműködés.
Mivel a zöldek esetében a környzettudatosság elterjesztése fontos célként jelenik meg, ezért az alszektor mozgalom jelleget ölt, így a kommunikáció nem csupán az alapfunkció ellátását (adott téma hatékony megoldása), hanem a zöld mozgalom elterjedését és belső kohézióját is hivatott növelni.
II. Partnerek és funkciók
A jogvédő alszektorra jellemző az erős specializáció (pl: egyikük kizárólag a menekültek, másikuk a fogyatékkal élők jogainak védelmével foglalkozik). Ez erősen meghatározza a szférán belüli potenciális partnerek körét.
A kommunikációs partnerek számbavételekor három csoportot különböztethetünk meg:
1. Nem az alszektorhoz tartozó civil szervezetek
Ide tartozik elvben minden olyan civil szervezet, mely nem a jogvédő, agy nem a környezetvédő alszektor tagja. (természetesen a jogvésők esetébena környzetvédők is ilyenek és viszont).
A jogvédők ilyen szervezetekkel a kliensek nem jogvédelmi célú segítése érdekében kooperálnak, mely képzések, terápiák, munkavállalási tanácsadás formáiban ölthetnek testet.
A környezetvédők alszektoron kívüli kapcsolataira leginkább a lokalitás és regionalitás jellemző. Az együttműködés tipikusan helyi ügyek esetében fordul elő.
A helyi civilekkel folytatott kommunikációjukban a célok: a) A helyi politika befolyásolása a környezeti értékek megőrzése érdekében. Ez történhet együttes állásfoglalással és tiltakozással vagy közös aláírásgyűjtés szervezésével. b) Helyi programok szervezése vagy részvétel ezekben, melynek során általában a cél a lakosság közös megszólítása, mely a közösségteremtés mellett alkalmas a zöld gondolat terjesztésére is, akkor is, ha ez a program célja (pl.: Föld napja), akkor is, ha a környezetvédők csak meghívottak.
Mindkét csoport esetében kiemelkedően fontos szerepet töltenek be a nagy adományozó, adományosztó szervezetek.
2. Alszektoron belül civilek, melyek nem stratégiai partnerek
Az alszektoron belüli, de nem stratégiai partnerekkel való kapcsolatoknak 5 típusát különítettük el.
a) Esetszűrés, esetátadás: Az áldozatokat felkaroló, ügyekben eljáró szervezetek között együttműködés jön létre a kliensek hatékonyabb ellátása érdekében. A szervezetek egymáshoz irányítják az ügyfeleket, hogy azok a lehető legprofesszionálisabb segítségben részesüljenek. Erre a zöldeknél ritkán akad példa. E helyett a kölcsönös tájékoztatás fordul elő gyakrabban.
b) Szakmai kompetencia becsatornázása: Mindkét szektor esetében megjelennek a személyes találkozók, konferenciák. A jogvédő szervezetek esetében ezek talán hangsúlyosabbak, mint a környezetvédőknél. Utóbbiaknál nagy a szerepe az elektronikus levelezőlistáknak, a szervezetek kiadványai, brosúrái, hírlevelek, míg a jogvédőknél az esettanulmányoknak.
A jogvédőknél általában két-három szervezet dolgozik ilyen módon együtt, részen tudatosan, a környezetvédők esetében jóval kiterjedtebb hálózatok jönnek létre
c). Közös álláspontok kialakítása: A jogvédők esetében meglehetősen ritka, míg a zöldeknél bevett módszer. Utóbbiaknál a gyakori közös álláspont hatékony lobbit és nagy integráltságot eredményez.
d). Egyéb segítő funkciók: Itt említhetjük a tréningek tartását, a hírverést mást programjainak, vagy akár a technikai segítségnyújtást.
3. Stratégiai partnerek
A stratégiai partnerség némileg mást jelent a két alszektor esetében. A jogvédők stratégiai partnerei olyan hazai jogvédők, akikkel egy konkrét programban jön létre szoros, munkamegosztáson alapuló együttműködés. A környezetvédő szervezetek azonban nemcsak hazai, hanem nemzetközi szervezetekkel is dolgoznak együtt, hiszen számos hálózatnak a tagjai.
A kapcsolat célja lehet:
a) A finanszírozás megteremtése: Közös pályázat, vagy az ahhoz kapcsolódó teendők elosztása. A kommunikáció irányulhat a közös program finanszírozásának megteremtésére, valamint a pályázathoz kapcsolatos teendők egyeztetésére, dokumentumainak létrehozására.
A környezetvédők esetében figyelhető meg két jelenség: a) a kis szervezetek keresik a nagyokat, b) az ernyőszerveztek a kisebb szervezeteik felé közvetítőként jelennek meg a finanszírozásban.
b) Közös program megvalósítása:.A jogvédőknél esetlegesen fordul elő, míg a környezetvédőknél a mozgalmi jellegből adódóan elsődleges együttműködési célként jelenik meg.
c) Közös lobbi: A jogvédőknél szintén esetleges és elsősorban jogalkotási lobbitevékenységet jelent. A nagy, központi szervezetek szerepe jelentős. A környezetvédők esetében gyakoribb a szolidaritás egymás kezdeményezésivel, mint a közös lobbi, azaz a szervezetek csupán nevüket adják egy másik kezdeményezéséhez.
III. A kapcsolatok intenzitása
A két alszektor között ebben a kérdésben markén különbség mutatkozik: A zöldek kommunikációja intenzívebb az alszektoron belül és azon kívül is, mint a jogvédőké. Utóbbiaknak az akszektoron kívül szinte egyáltalán nincsenek kapcsolataik, belül pedig, hiányoznak nagy ernyőszerveztek. A zöldek esetében a kommunikációt és a kapcsolatok fenntartását segítik a tematikus hálózatok és azok levelezőlistái, információs rendszerei.
A jogvédő szervezetek esetébe csupán néhány laza hálózatot és tömörülést találtunk, míg a környezetvédők egyik specialitása az erős hálózatosodás, szövetségek, ernyőszervezetek létrehozása. Ezek (pl.: Magyar Természetvédők Szövetsége) jelentős koordinációs szereppel bírnak.
A jogvédők esetében a méret, illetve az egy vagy többprófilúság összefügg a kommunikációs viselkedéssel és a kapcsolatok számával : Minél nagyobb egy szereplő (TASZ, Magyar Helsinki Bizottság, NaNE), minél kevésbé egy profilú, és minél több ügyet visz, annál intenzívebb kommunikációt folytat az alszektoron belül. Az intenzív kapcsolatok egyik oka az esetszámok emelkedésének következtében a munkamegosztásban való mind jelentősebb részvétel: mind a kliensek elirányításában, mind a szakmai specializáció következtében szükség van a többi szervezettel való kapcsolattartásra. A környezetvédők esetében is találunk ilyen nagy, központi szervezeteket, de ezek inkább segítik a kisebbeket az együttműködés létrehozásában, a kommunikációban. Így az intenzitás mértéke sokkal kevésbé függ a mérettől. Emellett a kis szerveztek a nagyokhoz hasonlóan jól integráltak (hálózati, szervezeti tagságok)
Ebből következik, hogy a gyenge kommunikációs intenzitású szervezetek azok az egy speciális témára szakosodott szervezetek (Eszter Alapítvány, NEKI, Roma Polgárjogi), melyek kommunikációja klienscentrikus, s főleg csak az esetek elosztásában, esetleg konferenciákon vesznek részt.
A környezetvédőkre jellemző a belterjesség, a szerveztek közötti nagy mértékű személyi összefonódás
IV. A kommunikáció egyéb jellemzői
A jogvédő szervezeteknél nagyon szembetűnő, hogy nem jelenik meg a közös platform, hálózatok, ernyőszervezetek megteremtésének igénye. Másrészt témájukat tekintve viszonylag szétszabdalt alszektor, így például nem alakulnak ki nagy az egész alszektort átfogó megmozdulások, konferenciák. Ez alól csak a fogyasztóvédők illetve a két nagy ernyőszervezettel (OGYIP, MAGYIT) rendelkező ifjúsági érdekvédők jelentenek kivételt.
Több szervezet említette, hogy döntően egyedül dolgozik, saját anyagait használja, ám ennek ellenére nem voltak kirívóan elégedetlenek az alszektoron belüli kommunikációjukkal. Megfigyelhető egyfajta szakma és szervezet "sovénség" egy-két szervezetnél: e szervezetek saját szakmai kompetenciájukat illetve szemléletmódjukat nem tartják eléggé elterjedtnek, így csak nagyon szűk kört ismernek el partnerként.
Szinte semmilye kommunikációt nem figyeltünk meg a nemzetközi civil szervezetekkel. Azt állapíthatjuk meg, hogy mindössze a legnagyobb szervezetek azok, melyek rendelkeznek ilyen jellegű kapcsolatokkal (TASZ, Magyar Helsinki Bizottság, INDOK), azonban ezek csak a finanszírozásra korlátozódnak (megteremtve ezzel függetlenségüket). Emellett vannak a finanszírozáson túlmutató, ám a nemzetközi szintű tevékenységi körből kifolyólag nem túl erős kapcsolatok is (Magyar Helsinki Bizottság - menekültkérdés, INDOK - emberi jogi kérdések, Magyar Prostituáltak Érdekvédelmi Egyesülete - emberkereskedelem). Megfigyelhető egy harmadik kapcsolattípus, elsősorban a melegek jogainak védelmével foglalkozó és a feminista, globális tudattal rendelkező, nemzetközi mozgalmakban résztvevő szervezetek esetében.
A környezetvédőknél is jellemző az egész civil szférában tapasztalható együttműködő, segítő hozzáállás. Egy-két esetben megfigyelhetőek törésvonalak, főleg stratégiai kérdéseket illetően a radikálisabb, illetve a kompromisszumkészebb szervezetek között. A környezetvédőket ugyanakkor nem jellemzi a jogvédőknél tapasztalt témák szerinti erős szétszabdaltság. Egy-egy nagyobb szervezet hat-nyolc ügyet visz, ezek között van átfedés. A regionális szervezetek a régió egészét érintő összes környezetvédelmi ügyben fellépnek. A kisebb szervezetek inkább specializálódnak egy-egy jól elhatárolható tevékenységre. Nagyobb, szimbolikus jelentőségű ügyek a zöld mozgalom egészét érinthetik.
A hazai szereplők mellett, a környezetvédelem globális jellegéből adódóan kiemelkedő fontosságot játszanak a külföldi szervezetek, hálózatok, melyekhez a nemzetközi lobbizás, illetve különböző látványos tüntetések mellett konkrét programok is köthetőek. Ennél még szorosabb az együttműködés azon szervezetek esetében, melyek nagy nemzetközi mozgalmak helyi képviselői. E szervezetek esetében nincsenek nyelvi akadályok.
Összességében megállapítható, hogy a jogvédő szervezetek minimális kapcsolattal rendelkeznek alszektoron kívüli szervezetekkel. Ugyanakkor az alszektoron belüli kommunikáció intenzív, bár hiányoznak az ernyő szervezetek, illetve a hálózatok. A tényleges stratégiai partnerségek nem ölelik fel az egész alszektort, ennek oka a jogvédelemmel foglalkozó szervezetek (tudatosnak tűnő) specializáltsága, mely leszűkíti a potenciális partnerek számát. Ugyanakkor az alszektoron belül élénk együttműködés tapasztalható, mind a munkamegosztás, mind a szakmai anyagok áramoltatása, terjesztése terén.
Ezzel szemben a környezetvédő szervezetek egymás közötti kapcsolata nagyon intenzív, mely lehetővé teszi a szervezetek együttes, hatékony fellépését, lobbizását, magas érdekérvényesítését, relatív gyors reagálását bármilyen környezeti probléma esetén.

Csatolmányok: 
©2012 ARTSZ / SZAKKOLLEGIUM@ANGELUSZ.ELTE.HU / 1117 BUDAPEST, NÁNDORFEJÉRVÁRI ÚT 13. / ARTKELE DIZÁJN | HAJNALI2 DEV