A normaszegés anatómiája - összefoglaló az ARTSZ Éves Konferenciájáról

 

Felhajtott ujjú kockásinges szociológusok, társadalomtudósok és normaszegés-fixációval megáldott történészek léptek pódiumra május 15-én a Lágymányosi Kampuszon, ahol az Angelusz Róbert Társadalomtudományi Szakkollégium (ARTSZ) évente sorra kerülő konferenciáját rendezte. Az idén elhangzott előadások központi témája a normaszegés lett, amely keretében meghívott előadóink a szokásostól eltérő társadalmi magatartások bemutatására helyezték a hangsúlyt, mindenzt akadémiai optimizmussal az egyetem nyújtotta keretek között.

Az esemény programja: http://angelusz.elte.hu/content/artsz-éves-konferencia-2014-május-15#

 

 

 

 

 

A téma felvetését nem a szkriptgenerátor szalajtotta, és nem is valamiféle lázadó hajlam ösztökélte a kollégium hallgatóit eredményeik közreadására, hanem maga a szakkollégium szellemisége, így a szervezet céljainak és általánosan elfogadott alapelveinek a közösség számára is hasznos tartalomként való prezentálása. A kimondatlan cél egy olyan szellemi platform létrehozása volt, ahol a szakma nagyjai és az ifjú kutatók, így az ARTSZ számos tagja is, egymásnak számot adhattak eddig elsajátított tudásukról, legújabb kutatási eredményeikről.

 

A frontról hazacsattogó férjeiket méreggel fogadó gyilkos asszonyok, üzletszerű kéjelgéssel gyanúsított nők a szocialista időszakból, tűcsere-program a nyolcadik kerületből, szélsőségek és szexuális devianciák, disszidensek, illetve szervezett bűnözői csoportok lesznek terítéken a következő sorokban. 

 

A konferenciát ünnepélyes keretek között Wessely Anna, a kollégium igazgatója nyitotta meg – a devianciák általánosan elfogadott fogalmáról tartott rövid elemzést, közszemlére bocsátva a hallgatóság számára a további programok központi mondanivalóját.

 

Az első szekcióban Krámer Lili vette górcső alá a szexuális devianciák egyik legspeciálisabb esetét, a pedofíliát. Előadásában az osztályozás szempontját vizsgálta az orvoslás nézőpontjaiból, kitérve a beskatulyázás jelenségére is, hiszen a szexuális patológiákat a folyamatos tudományos diskurzus időnként átértékeli, párhuzamosan kategorizálja az orvostudomány és a jogtudomány is. Kérdés pedig az, hogy melyik és milyen céllal teszi ezt. Majd a szekció következő előadója Tóth Eszter Zsófia a szocializmusban üzletszerű kéjelgésként számon tartott prostitúcióról beszélt. „A szocialista időszak egészének rendészeti diskurzusa a prostituáltakat magukat tette felelőssé sorsuk alakulásáért, mivel úgy vélték, luxusigényeik terelik őket erre az útra. Az állítás azonban csak a jelenség felszínét látta, mélyebb összefüggéseket nem tudott megállapítani”- kezdte előadását Tóth Eszter Zsófia. A folytatásban az egyéni életutakból, interjúkból, korabeli szociográfiákból merítve vont le mélyebb következtetéseket a témával kapcsolatban. A szekció harmadik előadója, Dékány Gergő a cisgender társadalom normaszegéseit vizsgálta, kitérve az LMBTQ értelmezésére is.

 

 

 

A második szekcióban Horzsa Gergely a radikálisok jelenlétéről a jobb- és a baloldalon címmel tartott előadást. A TÁRKI és a Budapesti Corvinus Egyetem kutatócsoportjai közös kutatásuk keretében a Letenyei László által kidolgozott rugalmas kérdőíves módszert tanulmányozták a TÁRKI omnibusz kutatásaival párhuzamosan. A két módszer közötti eltérésekre voltak elsőrendűen kíváncsiak. A szekció másik előadója, Berecz Tamás, az Athena Intézet kutatója az extrémista csoportok (közkedvelt nevükön gyűlöletcsoportok) magyarországi jelenlétéről intézett beszámolót a jelenlévő hallgatósághoz. Többek között bemutatva a köztük lévő kapcsolatokat, valamint betekintést nyújtva az általuk leképzett viszonyrendszerekbe.

 

A harmadik szekció első előadója Sik Endre, szociológus a kádár-kori kultúrpolitika egy ezidáig kevésbé vizsgált szegmensét vetítette a nézőközönség elé. Aczél Györgyről, a kádári kultúrpolitika egyik meghatározó személyiségéről és az általa kialakított kegygazdálkodási rendszerről beszélt, kiemelve a jelenség centrális szerepét egy sajátos norma kialakulásában játszott központi funkciójáról , ahol a kegy vált az érvényesülés egyik mozgatórugójává. A továbbiakban Mátay Mónika, történész és bájos előadótársa, Trádler Henrietta az első világháborúból hazatérő rokkant katonák és feleségeik viszonyára világítottak rá a tiszazugi falvak arzénos mérgezési eseteinek tükrében.

 

A negyedik szekcióban Lőrincz Dalma tartott előadást a tévéműsorok normasértési szokásairól, így az erőszak és a szexualitás nyílt felvállalásáról, amelyek gyakran emelkednek a társadalmi ingerküszöb fölé, így lépten-nyomon számos kritika fogalmazódik meg velük szemben. Miközben felvállalható egy olyan álláspont is – fűzte hozzá az előadó-, amikor a botrányos jelenetek egy olyan eszközként tekinthetők, amikor a társadalmi együttélést kifejezetten előrébb mozdítják. A szekció következő előadója Fellner Zita a társadalomtudományi kar életének egyik leginkább meghatározó kérdésről készített kutatás eredményeit prezentálta. A „tanulok és a dolgozom” attitűd érvényességét és hatásmechanizmusait vizsgálták a szakkollégiumon belül alakult kutatás keretei között, amely számos ponton rávilágított a kettős élet, a tanulók diszkrét normasértéseinek előnyeire és hátrányaira is.

 

 

 

Az ötödik szekciót Szécsényi Mihály történész indította, disszidálás az 1960-as évek Magyarországán – Normaszegés és normakövetés értelmezése a szocialist Magyarországon című előadásával. Fókuszálva 1956 disszidálási hullámának interpretációjára, illetve a jelenlévő „csendes többség” motivációjának értelmezésére is, akik már útlevéllel rendelkeztek és szabadon elhagyhatták az országot a rendszer támogatásáért kapott kompenzációként, közülük mégis sokan nem tértek haza az utazást követően. Szécsényi Mihály a miértekre kereste a választ, alapul véve a személyes történeteket és egyéni motivációkat. A szekció második felében fellépő előadók a szervezett bűnözés témakörének behatóbb vizsgálatára helyezték a hangsúlyt. Először Bíró Judit, szociológus-társadalomtörténész kezdte a fogalom meghatározásával, történeti perspektívába helyezve a szervezett bűnözést, mint általánosan, koronként jelenlévő normaszegést. A második részben pedig Bezsenyi Tamás A poszt-szovjet szervezett bűnözés megismerhetőségének mechanizmusai  című előadásával folytatta a szekciót. Mondandóját elsősorban a médiareprezentációra hegyezte ki, illetve a rendszerváltás után a nyilvánosságban végbement változásokra, amikor is örökségként hagyományozva a múlttól a bűnöző már nehezen volt elválasztható az élelmes vállalkozótól.

 

Az hatodik szekcióban Bacsák Dániel a kényszergyógykezeltek határsávban kialakított intézményéről besszélt hosszan. Kiemelve elsőrendű témaként a határsávba került kényszergyógykezeltek betegkarrierjét létrehozó és reprodukáló jogi és szociológia tényezők feltérképezésének szükségességét. Folytatásként Rácz József, pszichiáter a a tűcsere-program percepciójáról a helyi hatalom és a szakma kétféle nézőpontjából címmel tartotta meg előadását. Kitérve a a társas-térbeli (szocio-spaciális) stigmatizáció jelenségére, amikor a szolgáltatók is a kliensek konfrontálódnak a városi környezet egy adott területének lakóival, illetve a helyi hatalommal. A bemutatás különböző sajtótermékek segítségével, illetve dokumentumelemzéssel történt. A konferencia végén Gwen Jones ismertette Holokauszt emlékév legfontosabb civil projektjének, a Csillagos Házak kutatásának eddigi eredményeit, interaktív túrára invitálva a jelenlévőket, melynek keretét a kutatások alatt kifejlesztett szoftver szolgáltatta.

 

 

©Szöveg: Cserép Tamás, ARTSZ, Társadalmi Nyilvánossági Bizottság

 

©Képek: Lőrincz Dalma, Horzsa Gergely (https://www.facebook.com/media/set/?set=a.10152067411067060.1073741901.3...)

©2012 ARTSZ / SZAKKOLLEGIUM@ANGELUSZ.ELTE.HU / 1117 BUDAPEST, NÁNDORFEJÉRVÁRI ÚT 13. / ARTKELE DIZÁJN | HAJNALI2 DEV